Hasznos Anikó honlapja

"Itt van az ősz, itt van újra..."    Nem tudom milyen viszonyban vagytok ezzel a deres hajú évszakkal, milyen érzéseket ébreszt bennetek?

Ha megszimatolom az illatát, és látom fényeit, gyanútlan belém száll, és mond kedves mesét.

Ujjaim zsibogni kezdenek, nyargal a képzelet, látok sok-sok Waldorf babát, ezer csecsebecsét és sok más apró csodát.

"A kaláka népi kifejezés, jelentése "közös munka". A szót és jelentését valószínűleg mindenki ismeri, de azt talán kevesen tudják, hogy a szó a románból (claca) került a magyar nyelvbe, és az erdélyi román falvakban is ugyanabban a jelentésben használatos, mint a magyarban. Egy sajátos, de nem etnikus jelenségről van szó, ami évszázadokon keresztül meghatározta a falvak lakóinak életét, egymáshoz való viszonyulását." - jól hangzik nemde?

Úgy döntöttem, hogy ezt az oldalt megtöltöm a nekem nagyon fontos összejöveteleinkkel Waldorfos anyukákkal és barátokkal.

Hetente egyszer találkozunk, és együtt "dolgozunk", kézimunkázunk. Az elkészült csecsebecséket pedig különböző ünnepeinken és vásárokban eladjuk. Így aztán akad egy kis rávaló, hogy az iskolánklat szépítsük. Ebből vásárolunk függönyt, festékeket....

"S hogy miért jó itt szülőnek lenni?" - A Szolnoki Waldorf Iskola Szülői Kézikönyvéből

A Kalákában például ezért:

"Az első babám. Szinte életre kelt Piri. Mert a krétaportói piros az arca, de az már nem is krétapor, hanem az Ö életének egyik apró jele.

Remegő kézzel kezdtem el életre hívni. Egyedül nem ment, Györgyike adta a segítséget. Szegény Piri, ha nem vezeti kezem Györgyi, a szeme a homlokán lenne, gyapjú haja ki sem nőtt volna. Apró kis szemei kékek, kezecskéi mintha mozdulnának.

Fájó szívvel hagytam a kézimunka teremben, türelmetlenül vártam a napot, hogy viszontlássam. Aztán az enyém lett újra, rohantam a Márton napi vásárban, nehogy elvigye előlem valaki.

Azóta született már Kata, Jancsi és a kis rózsaszín négyes ikrek, meg a nagy kerek hasú, akinek gesztenyék voltak a ruhácskáin. Lehetetlen volt abbahagyni. Mindnek külön élete van, tekintetük más, nincs közöttük egyforma. Egyéniségek.

A Kalákákon eltöltött idő mind-mind ajándék, mind-mind csupa újdonság számomra. Megtanulhattam a babavarrást, a nemezelést, és készítettünk agyagból gyertyatartókat. Advent idején boldogan vittük a koszorúkat, kopogtatókat az osztálytermekbe, mert gyermekeink szeme csillogott a gyertyák fényében. És megszépült a szó: kaláka.

Milyen sokszor jutott eszembe: ha gyerek lehetnék még egyszer! - Waldorf iskolában szeretnék tanulni, élni, játszani.

Köszönöm Waldorf, köszönöm Kaláka."